
Új Yorki emlékművin (ön)jellemzési:
szerencsés, kétségbeesett, bizakodó
a mesterkéletlen, egyszerű, természetes, ösztönös színjátszás képviselője
nagyrabecsülé Chaplin is (S. Bernhardtal ellentétbe'
"A lélek öröme alkotásra ösztönöz.Ne akard igazolni a testi vágyat!
Csak tárgyat keresel az örömnek?
Menekülése a léleknek a játék
- az összes többi csak lárma."
a gyönge színműveket író
démoni szeretőt játszó költő, D'Annunzió xetője
- ez utóbbi szállta + szabadcsapatival Fiumét szétverve mindent, mi magyar
fitos, de lesz-é vha oy hírös a játéka, mint a fölkapottaknak?
Vonásaimban bizsereg.
Én tudom, mi villámlik még ma is
máig idáig
az ősi tervből, valahányszor
jól-szeretett nők, igen: elragadva
azt susogják, megszárnyasulva
halandónak már túlontúl gyönyörtől:
tőled akarok gyermeket
tekintve nagy-nagy messze hátra,
zárt szemükkel és nyílt ölükkel
s előre meg messzebb tekintve,
emlékezve vagy szomjúhozva:
istenekre? A Tűzlopóra,
a Sziklagörgetőre
és mind e föld-teremte föld felettiekre.
Megannyi vég-próba vagyok,
megannyi elvetélés:
megannyi szárnycsapás.
Hová? Villámfény mosolyok tudják
tartós düh fintorai közt.
Nem xetem férfiról szólva zt a kifejezést: elveszte' a szüzessét. A női test 1. +xzése nem vesztés, nem vesztes'. Nyeres, gyarapítás, házxzéssel fölérő gazdagodás. Ekként a tűzé is. z elvesztés a nőről szólva sem heyes kif. Kaput tárni a jövőnek, vendégül látni magát z időt, várat csinálni magunkból a hal c. Ki szemében kisebbedés? zokéban, 'kik elad6ó vontárgynak nézik a szivet, piaci árucikknek z édenkerti gyümölcsöt. A lángot pedig a mai mivoltában is csa üzemeltetési járuléknak. Ez nem kevesb, mint ha női keblet - akár anyánkét, akár kedvesünkét - a tejtermelő üzemek sorába állítanánk, a históriai tárgyak közé, elfeledve nemcsa zt, hogy miért illettük ajkainkkal, hanem zt is, miképp. /6 vég
de lám magyar nyelvünk véletlenül
összekacsintó szavai szerint,
rossz nedveink hozzák rossz kedveink;
a fekete epe, a balneum diaboli,
II. kötet 407
a Styx-nél gyászosabb, a sátán-fürdető
Közömbösülés: a gőzével is ölő
Melankólia! – mely római kút gyanánt
csorog le nemzedékről nemzedékre
s önt el és fenyeget elönteni
jótalaju civilizációkat –
ennek mint lesz lecsapolása?
Magam is
kérdem, úgy vizsgálva a már kész útakat,
mint tenyérjós a vonalak hálózatát.
Vagy mint a múzsa ráncos homlokát
a költő, ha a dalban elakad.
..

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése