a csángó költészetet ajánló nyet-oldalrul

KINCSEMET VIGYEM-É?

(A kegyetlen anya - másütt Budai Ilona nevi alatt ösmert ballada)
Rácsila (Moldva), 1955 - Kallós Zoltán gyűjtése

forrás: http://leticia63.freeweb.hu/csango/ballada/r4.html

s http://wwwold.sztaki.hu/~smarton/erdely/akegyetlenanya.htm

Elindula, el es
Éfjú leány, kegyes,
Maga eleibe
Vevé ország útját.

Jobb karjára vette
Kincses kis ládáját,
Bal karjára vette
Futkosó kis fiát.

"Istenem, Istenem,
Édes jó Istenem,
Kincsemet vigyem-e,
Gyermekem vigyem-e?

Gyermeket ád Isten,
De kincset sohasem.
Gyermeket ád Isten,
De kincset sohasem."

"Anyám, édesanyám,
Ne hagyjon itt ingem!
Ebbe mély erdőbe,
Ne hagyjon el ingem!

Anyám, édesanyám,
Ne hagyjon itt ingem!
Már kivel hálok én,
Jaj, ezen az éjen?

Anyám, édesanyám,
Bár azt engedje meg,
Fogjam kicsi úját,
Menjek el kend után!"

"Nem kellec, nem kellec,
Futkosó kis fiam.
Nem kellec, nem kellec,
Futkosó kis fiam.

Az erdei vadak
Legyenek apáid;
Az égi madarak
Legyenek anyáid!"

"Anyám, édesanyám,
Ne kérj átkot reám,
Mer az anyajátok,
Megfogja gyermekét.

Mer az anyajátok
Megfogja gyermekit,
Mer az anyajátok
Megfogja gyermekit.

Anyám, édesanyám,
Bár azt engedje meg,
Míg szememvellátom,
Menjek el kend után."

"Nem kellec, nem kellec,
Futkosó kis fiam!
Az erdei vadak,
Legyenek apáid;

Az égi madarak
Legyenek anyáid!"
Letevé gyermekét,
S felvevé az kéncsét.

Ott hatta kis fiát
Abba mély erdőbe,
Elvevé az kéncsét,
Ott hatta gyermekét.

Mikor elhaladott
Messzire ő tőle,
Hát már ő meglássa,
Hogy a begye tehen,

Hogy a begye tehen
Úgy bőgi az bornyát,
Úgy bőgi az bornyát,
S úgy sípol utánna,

Hogy a fene farkas
Viszi el a bornyát.
"Istenem, Istenem,
Édes jó Istenem,

E nem lelkes állat,
Méges hagy sajnálja.
Hát én lelkes állat,
Méges nem sajnáltam?"

Kincsemet leteszem
Gyermekem elveszem,
Kincsemet leteszem,
Gyermekem elveszem.

Letevé az kéncsét
Magos törfa alá,
Visszamene, vissza,
Vegye el az fiát.

Mikor már visszament,
Vegye el az fiát,
Hát nincsen az fia,
Nincsen kicsi fia.

fönnebb a Visznek vereködésbe c. csángó népdal: 

Megették a vadak
Az ő kicsi fiát,
Ágról ágra bánták
Az ő csontocskáját.

Az égi madarak
Ferednek véribe.
"Istenem, Istenem,
Édes jó Istenem!

Megmondá jaz fiam,
Ne kérjek én átkot,
Ne kérjek én átkot
Az kicsi fiamra.

Szerencsétlen vótam,
Mikor születtem vót,
De szerencsétlenebb
Az én kicsi fiam."

Visszamene, vissza,
Vegye fel az kéncsét,
Mikor már visszament,
Vegye fel az kéncsét.

Há nincsen az kéncse
Magos törfa alatt,
Há nincsen az kéncse
Magos törfa alatt.

Istenem, Istenem,
Édes jó Istenem!
Se kéncsem, se fiam,
Se kéncsem, se fiam."

a móduvai csángók eloláhosodása, a térkép rákattintással nagyítható s élesít7ő
+ Posch Dán. - http://Erdély.ma/

Ádám Gyula fotója

"olvasni jó" - 

Gábor Felícia

- katt rá!