kamaszkorom egyik kedvenc képe - mikor "gyakran" (kb. 1x 1 évbe') jártam Bp.-re
a kertkapun egy szarka ül
Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,
mint fák tövén a bolondgomba
(igy van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.
Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál?
Végre mi kellett volna, mondd?
Magadat mindig kitakartad,
sebedet mindig elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.
Szerettél? Magához ki fűzött?
Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se késed nincs, se kenyered.
Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.
a pesti Szent István-bazilika a Lánchíd felől a havas Zrínyi utcából
illene ide tán Berda Jó. Temesvári Pelbárt-emlékversi, a Katholicizmus: köszöntöm benned a monumentalitást! is
jó egy félvaknak
nem zavarja nyugalmát
annyira Máya
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése